Vámos Miklós a Schwedenplatzon: Egy bőröndnyi könyv és történet
- Márta Csire
- okt. 23.
- 3 perc olvasás
Az Ausztriai Magyar Kutatóintézet őszi, immár hetedik alkalommal megrendezett Schwedenplatzi beszélgetésének vendége október 14-én Vámos Miklós író, forgatókönyvíró, televíziós műsorvezető volt. Vámos egy bőröndnyi könyvvel és megannyi történettel érkezett a bécsi helyszínre, ahol teltház és nagy érdeklődéssel fogadta.
Az est címe, „Tollseprű, azaz szellemi nagytakarítás”, az író legújabb, Karcsú Könyvek sorozatban megjelent kötetére utalt. Vámos Miklós nemcsak íróként, hanem televíziós műsorvezetőként is ismert, és bár televíziós karrierje már több mint két évtizede véget ért, olvasói között még mindig akadnak, akik nosztalgiával emlékeznek vissza műsoraira, sőt, néha azt is javasolják neki, kit hívjon meg a műsorába.
Esterházy-díj és alkotóház: Egy közös ügy
Az est házigazdája, Lendvai Zsóka, egy aktuális hírrel indította a beszélgetést: az első Esterházy Irodalmi Díjat nemrégiben Darvasi László kapta meg háromkötetes Neandervölgyiek című regényéért. Vámos Miklós a díj kapcsán megosztotta a közönséggel azt a történetet, hogyan sikerült elérnie az önkormányzatnál, hogy Esterházy egykori otthona, ahol a család 60 éven át élt, alkotóházzá alakuljon. A projektben olyan neves írók is partnerei voltak, mint Dragomán György és Daniel Kehlmann. Az alkotóház felújítása már megkezdődött, és októberben az első svájci író vendég is megérkezett.
Az írói pálya kezdetei és korszakai
Vámos Miklós irodalmi pályafutása korán kezdődött: négyévesen már kijelentette, hogy „író vagyok”. Első publikációja 19 éves korában jelent meg az Új Írás című folyóiratban. Fiatalon, rövidnadrágos újoncként csatlakozott a Hungária Kávéház irodalmi köréhez, ahol olyan legendás írók társaságában találta magát, mint Karinthy, Örkény, Déry, Ottlik vagy Mándy Iván.
Vámos szerint az írói pálya is korszakokra osztható, akárcsak az emberi élet. Az „írói gyerekkorban” a főhős még egyidős az íróval, a „kamaszkorban” már megjelennek idősebb karakterek is a főszereplő mellett, míg a „felnőttkorban” az író bármilyen szereplőt képes megformálni. Az „írói aggkor” pedig akkor kezdődik, amikor az író elkezdi újraírni azt, amit már egyszer megírt.
Az írás szeretete és a siker mértéke
Vámos Miklós számára az írás nem csupán hivatás, hanem szenvedély. Az írás folyamata – a töltőtoll siklása a papíron, a kézzel való írás – számára különleges élményt jelent. Úgy véli, az íráshoz vezető út az olvasáson keresztül vezet: naponta elolvas egy könyvet, és csak akkor ül le írni, ha már pontosan tudja, mit szeretne papírra vetni. Általában két órát szán az írásra egy nap, amelynek eredménye általában egy megírt oldal.
A siker mértékét nem csupán példányszámokban vagy anyagiakban méri. Számára a valódi siker az, ha a saját írói képességeinek megfelelően a lehető legjobban tud valamit megírni. Azt, hogy egy témából valóban írás lesz, az dönti el, hogy egyrészt úgy érzi, olvasói kevesebbek lennének a mű létrejötte nélkül, másrészt pedig szerelmesnek kell lennie az adott témába.
Az írói örökség és a kívülállóság
Vámos Miklós számára az írás egyfajta morális tartozás lerovása. Úgy gondolja, eddigi pályafutása során a legfontosabb tartozásait már lerótta. Ezt példázza talán legismertebb regénye, az Apák könyve is, amely több generáción átívelő apák történetét meséli el – részben azért, mert ő maga keveset tudott saját édesapjáról.
Bár Vámos Miklós könyveit sokan olvassák és szeretik, a díjak elkerülték. Az író elmondása szerint mindig is kívülállónak érezte magát az irodalmi életben, mivel nem barátkozott azokkal, „akikkel kellett volna”. Számára az a legfontosabb az idő, amelyet a lehető legjobban szeret kihasználni – legyen szó írásról, olvasásról vagy az élet más területeiről.
Vámos Miklós finom humorral elmesélt történeteit szerette és nagy figyelemmel hallgatta a közönség. Az est végén a szerző könyvei pillanatok alatt gazdára találtak, és a dedikálás során a töltőtoll világoskék tintájának köszönhetően névre szóló, egyedi kötetekké váltak.
