Magyar Bécs? – Két könyv, két nézőpont egy teltházas esten

Május 21-én este ismét megtelt a Központi Szövetség schwedenplatzi előadóterme: az Ausztriai Magyar Kutatóintézet (ÖIUS) és a Bornemisza Péter Társaság (BPT) közös könyvbemutatót rendezett két, Bécshez kötődő kötet kapcsán. A beszélgetés Szegő János Ungarisches Wien/Magyar Bécs és Másréti Kató Zoltán Melange című könyvéről folyt – két mű, amelyet egyaránt a magyar jelenlét nyomai fűznek a városhoz, mégis radikálisan eltérő szemlélettel közelítik meg témájukat. Az est házigazdája Kókai Károly irodalomtörténész, az ÖIUS elnökhelyettese volt.

Szegő János, aki 1956 óta él Ausztriában, és legendás idegenvezetőként a „magyar Bécs” kiváló ismerője, hosszú kutatómunka után írta meg könyve első kiadását a 90-es években; célja Bécs magyar vonatkozásainak tényszerű feltárás volt. A kötet friss, kétnyelvű kiadása kapcsán elmondta: öröm volt anyanyelvén is megírni a művet, de a magyar változat nem egyszerű fordítása a német szövegnek. A magyar olvasóknak nem kell minden magyar történelmi-kulturális szereplőt bemutatni, viszont egy jó idegenvezető feladata az, hogy könnyen követhetően írja le, miként jutunk el Bécsen belül egyik helyszíntől a másikig. Hozzátette: bár a könyv 2025-ös kiadása óta néhány dolgot ma már másképp fogalmazna, ez nem a tények változását jelenti, hanem a nézőpont finomodását.

Másréti Kató Zoltán írásai eredetileg a Brassói Lapokban jelentek meg: személyes hangú, bécsi sétákból táplálkozó esszék, amelyek nagy olvasói visszhangot keltettek, s a lap eladásait is növelték. A sikeren felbátorodva a szerző kötetbe rendezte a szövegeket, és elárulta: már most kész egy újabb könyvnyi anyag, amelynek kiadásán érdemes elgondolkodni. A Melange illusztrációit a szerző egyik legjobb – történetesen román – barátja készítette, aki egyetlen éjszaka alatt alkotta meg a kísérő grafikákat.

Az est egyik legizgalmasabb pontja az a vita volt, létezik-e „magyar Bécs”. Másréti Kató Zoltán szerint nincs külön magyar Bécs: csak Bécs van, a maga gazdag múltjával, amelyet egyéni szemmel lehet feltérképezni. Kókai Károly úgy vélte, a „magyar Bécs” létezik, csak éppen nem látható módon. Szegő János a maga részéről leszögezte: természetesen van, máskülönben saját könyve mondana ellent önmagának. A diskurzus további kérdéseket is felvetett: mi számít „magyarnak”? Mi dönti el a nemzeti hovatartozást? Születési hely, állampolgárság, nyelv? Szegő végül arra jutott, hogy mindezt egyértelműen meghatározni nehéz.

A jó hangulatú, humorban sem szűkölködő este a közönség és a szerzők kötetlen beszélgetésével zárult egy pohár bor és némi harapnivaló mellett. Külön köszönet illeti Kókai Károlyt a gördülékeny, szórakoztató moderálásért. Fotók: Rick Zsófi