Fónyad Gábor: Valóság és fikció

Schwedenplatzi beszélgetések 6

2025. május 20., 19 óra

A tavaszi félév utolsó schwedenplatzi irodalmi beszélgetésének vendége Fónyad Gábor író, nyelvész, tanár volt. Magyar szülők gyermekeként született Ausztriában, apai ágról evangélikus lelkészcsaládból származik, édesanyja pedig zenész volt. Két nyelven nőtt fel, de íróként a német nyelvet választotta. Eddig három regénye jelent meg, ezek közül az „Als Jesus in die Puszta kam” (2021) című kötet „Amikor Jézus a Hortobágyon járt” címmel 2023-ban Toronyi Attila magyar fordításában is napvilágot látott.

Az írót Kókai Károly irodalomtörténész kérdezte, a beszélgetés középpontjában elsősorban a magyar nyelven is kiadott regény állt, ugyanakkor a beszélgetés fő fonala a regények világában megjelenő valóságos életrajzi elemek és a fikció közötti viszony volt. Fónyad írásainak bizonyos motívumai, szereplői akár a szerző aktuális életszakaszainak történéseire is vonatkozhatnának, de a szerző úgy véli, még ha így is van, ahogy ez papírra kerül és egy regény részévé válik, minden fikció lesz.

Mindhárom regény főszereplője fiatal – gyenge és befolyásolható – 35-40 éves férfi, pl. egy kétgyermekes családapa, aki életközépi válsággal küzd. A szereplők életkorának és életszakaszainak hasonlóságai az író életrajzi adataival megkönnyítik egy ilyen szereplő szemszögéből megírni a történetet, de ez csak a kiindulópont, a többi már fikció. A regényhősök karakterének fejlődéséhez Fónyad Gábor azt fűzte hozzá, hogy ezeknek a szereplőknek döntéseket kell hozniuk, az életükbe változások állnak be, de azt, hogy milyen fejlődésen mennek át, az olvasónak kell eldöntenie.

Az Amikor Jézus a Hortobágyon járt című regény világába Kókai Károly vezette be részletesen a publikumot. A regény már címében is sugallja a magyar tematikát, főszereplője, Ludwig, félig magyar származású, főnöke Lászlónak hívja, mert magyar gyökereihez az jobban illik.

Egy napon egy magyar szekta hálójába kerül, amely Jézus reinkarnációját látja benne. Elutazik velük Kelet Magyarországra, hogy a szekta vezetője legyen. A regényben a Magyarországra vonatkozó klisék, pl. a hatalmi törekvések egy zárt csoport részéről, a magyarok mint „kiválasztott nép” mítoszának megjelenése, a mindenki által üldözött, sorscsapásokat túlélő magyarok toposza ismerősek lehetnek a magyar olvasóknak, de az író szerint bármely más országban is játszódhatna a történet. Fónyad Gábort az érdekelte, hogyan tud íróként felépíteni egy regényben egy összeesküvés-elméletet áltudományos háttérrel, és ha valaki ezeket elhiszi, vagy lusta cáfolni őket, annak milyen hatása lehet emberi sorsokra. A regény inkább szatírának tekinthető, s a szerzőnek nem állt szándékában aktuális, valódi politikai eseményekkel összefüggésbe hozni az elmesélteket.

Jövőbeni terveiről annyit árult el, hogy jelenleg még az ötletgyűjtögetésnél tart, de nyárra talán már összeáll egy új regény témája. Köszönjük a remek beszélgetést, a következő történetet pedig kíváncsian várjuk!