Hogyan főztünk régen és ma? Mit és miért teszünk el? Hogy lehet semmiből finomat főzni? Tényleg a nagymama főztje volt az igazi?

„A budapesti kávéházak történetétől indultam, de jó ideje spájzok, konyhák körül szimatolgatok, legyenek azok saját tabáni családomban, eldugott bencés rendházban vagy főúri háztartásban. Gasztronómiai anyanyelvünknek minden rétege, minden tájszólása érdekel, a negyvenfogásos böjti reggelitől a vízlevesig,  rántástól a rántott húsig, a lecsóig vagy a zakuszkáig.“

Saly Noémi (Budapest, 1956) író, irodalom- és művelődéstörténész, Budapest díszpolgára. Családja legalább százötven évre visszamenőleg a fővárosban él, jeles városépítők és más derék ősök örökségét viszi tovább. Élete első felében tanár és fordító, majd a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa volt. Öt éve nyugdíjban, azt csinál, amit akar: leginkább könyveket. Sokat foglalkozott Budapest, azon belül főleg a kávéházak történetével, az utóbbi években pedig régi szakácskönyvekkel. Előadásokat, városi sétákat tart, szeret mesélni.