„Mindnyájan a saját életünk archeológusai vagyunk, és olyan tárgyakat őrizgetünk a polcainkon, amelyek történeteket hordoznak…“

Mihez kezdjünk családunk elhallgatott titkaival?

Regény-e vagy novellafüzér az új könyv, az Alétheia él? Jóvátehető-e a generációk közötti kommunikációképtelenség?

Mire ihlet egy virtuális ABBA-koncert? Van-e az irodalomnak neme?

Bán Zsófia író, irodalomtörténész, egyetemi tanár, Rio de Janeiróban született, 12 évesen költözött vissza a családjával Budapestre. Angol-francia-portugál szakon tanult az ELTE bölcsészkarán. Közel negyven évig tanított az egyetem amerikanisztika szakán amerikai irodalmat, vizuális elméletet.

Novellákat, regényeket, esszéket és gyerekkönyveket ír. Főbb kutatási területei a vizuális kultúraelméletek, összehasonlító kultúratudomány, genderelméletek, a holokauszt az irodalomban és a vizuális művészetekben. Ösztöndíjas kutatóként többek között a Rutgers Universityn, a berlini John F. Kennedy Könyvtárban, valamint a Harvard Universityn dolgozott. 2021-ben a svájci Spycher Literatupreis-zel tüntették ki. Novellái számos nemzetközi antológiában szerepelnek, műveit többek között német, angol, spanyol, portugál, orosz, cseh, szlovák és szlovén nyelvre fordították.