A belső szabadság keresése
Bennetek van címmel mutatták be Pohl Balázs rendező darabját november
4-én és 5-én a SVUNG – Bécsi Magyar Színkör előadásában a bécsi Pygmalion Theather színpadán.
„A helyszín egy rég megszűnt, egykori női börtön leghátsó zárkája, melyben a rabokat valahogy ott felejtették…” – olvasható a Lukács evangéliumának parafrázisaként is értelmezhető darab leírásában. A három női rab, akiknek élettörténetére folyamatosan derül fény az előadás során, kétségbeesetten, olykor rezignáltan számolja az évek múlását, miközben minden nap meg kell küzdeniük önmagukkal és egymással. Egy váratlan esemény azonban feldúlja a hétköznapokat, mégpedig Erzsi nem várt és teljesen abszurdnak tűnő terhessége. A gyermekáldás kibillenti rabtársnőit, és tanúi lehetünk Zsóka és Böske eltérő reakcióinak: míg Zsóka örömmel és hittel, a jövőbe vetett reménnyel fogadja a születendő gyermeket, addig Böske elutasítóan viszonyul a gyermek érkezésének gondolatához a hétköznapi élet nyomorúságait sorolva, képtelennek tartva azt, hogy egy cellában fel lehessen nevelni egy gyermeket.
Karcsi születésével sem változik meg egyszerre minden: eltelik tizenhét év, s a három, egykor bebörtönzött fogoly ugyanúgy képtelen megtalálni a belső harmóniát, mint annak előtte. Böske egy lázálom következtében végre el tudja mesélni elítélésének okát, ahogyan azt korábban Karcsi édesanyja, Erzsi is megvallotta társainak. Zsóka azonban hallgat, álmokat sző a jövővel kapcsolatban, de a szabadságért nem tud, és nem akar tenni semmit. A három női fogoly képtelen párbeszédekkel „üti el az időt” egymással, miközben Karcsi mindvégig a szabadulás útját keresi. Eszünkbe juthat Beckett Godot-ra várva című darabja, amely szintén a várakozást tematizálja, ahogyan Pohl Balázs drámája is egy feszültséggel terhes légkört állít a befogadók elé. Ugyanakkor ez utóbbi pozitív választ ad, még ha sokat is kell várnunk arra, hogy a szereplők önmagukkal szembenézve, végre ráleljenek a szabadság útjára. S ez az, amit Karcsi a darab során a három nőnek mondogat: „Bennetek van.”
Pohl Balázs darabja egyszerre szegezi nekünk a kérdést a lehetetlenről, hitről, a szabadság és az igazság viszonyáról, a várakozás és szenvedés értelméről, a fizikai és belső korlátok ellentétéről. A nézőnek pedig nyitva hagyja a kérdést: mit kezdünk vele, s egyáltalán, felfedezzük-e a szabadságot?
Várkonyi Borbála, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa
